Barátkozom a kölessel

Ígértem, hogy pótlom a recepteket, így januárra itt egy könnyű meleg saláta kölessel, céklával. Leggyakrabban a kölessel valamilyen édesség vagy fasírt szerűség formájában találkozom. Egyik se igazán a szívem csücske, nálam az édesség kimerül 1-2 kocka jó minőségű csokoládéban, aszalt gyümölcsökben és a reggeli gyümölcsös turmixokban, müzlikben. A fasírt szerűségeket szeretem is meg nem is, najó csak azokat kerülöm nagyon, amiket olajban kell sütni. Itthon inkább a rizs helyettesítésére vagy salátaszerűségekben kerül elő, úgy ahogy a következő receptben is. 

Miért jó a köles? Mert gluténmentes, kevés benne a kalória, magas a rosttartalma, rengeteg benne a magnézium (ez az olyan migrénes fejfájásokra hajlamos embereknek jó hír, mint amilyen én is vagyok) ráadásul elég gyorsan el is készül, plusz nem is drága.

Hozzávalók 2 főre:

• 125 g köles
• 3 ek olíva olaj
• 2 nagyobb fej cékla
• 2-3 marék bébispenót
• 1 gerezd fokhagyma
• fél vagy 1 kisebb fej vöröshagyma
• chili
• só és bors ízlés szerint
• 2 tk köménymag
• 1 tk kurkuma
• 1 tk koriandermag
• 1 tk mustármag

A tetejére: 

• pirított mogyoró vagy tökmag
• 1 citrom leve
• olíva olaj

Elkészítés:

A sütőt 180-200 fokra melegítsük fel és 40-60 percre (a cékla méretétől függ, érdemes félúton villával tesztelni) süssük benne az alufóliába csavart villával megszurkált céklákat. Rakjunk fel kb. fél liter vizet egy lábasban a gázra, forraljuk fel. Addig a kömény, a mustár és a koriander magokat kicsit megpirítjuk egy külön serpenyőben, majd a mozsárban porrá törjük őket. Általában előfőzött, tasakos köles van itthon, érdemes beszerezni. Mivel ezt elég zacskóstól beledobni a lobogó vízbe és megfűszerezni a porrá őrölt fűszerekkel plusz a chilivel, kurkumával, sóval és borssal, a vöröshagymával meg egy gerezd összetört fokhagymával, fedő alatt rotyogni hagyjuk úgy 15-18 percre.
A megfőtt a kölest tegyük szűrőbe és öntsük át rajta a fűszeres főzővizet miután a fokhagymát és a hagymát kivettük belőle, utána csepegtessük le és forgassuk össze a spenóttal, olíva olajjal és csavarjuk rá a citromlevét, sózzuk-borsozzuk ha még kell. A megsült céklát karikázzuk, kockázzuk, morzsoljuk rá a sajtot és ha épp van  otthon pirítsunk rá tökmagot.

Kicsit más, eddig egész jól indult az év. Készülnek az újabbnál újabb filcek, mellettük anyukám konyhai textiljeit is elkezdtem netre vinni, Konyhakész néven a facebookon meg is találhatjátok őket. Itt egy kis ízelítő.

Még nagyon de nagyon kezdő szinten megy a fotózás, de az otthonról kapott szekrényajtó sokat segített. Imádom használni, főleg, hogy oda pakolom ahova csak szeretném és egyszerűen meseszépen mutat a fényképeken. 

Eltűntem I.

Már egy ideje hanyagoltam a blogot, szerencsére a sok-sok munka miatt. Végre van egy kis szabadidőm, így megpróbálom bepótolni a lemaradást. Előtte egy kis magyarázkodás. 

November elején jött az ötlet, hogy meg kéne próbálni az Iparművészeti Múzeumban megrendezett karácsonyi vásárt. Jelentkezés, majd gyomorgörcs, hogy vajon beválogatnak e. Hamar jött a válasz, hogy tárt karokkal várnak engem is és a filceket is. (bár az elején megrettentem, amikor nem láttam a nevem a hosszú listán, utána jöttem csak rá, hogy a céges névvel szerepeltem rajta) Így a megrendelések, boltok mellett gőzerővel varrtam a vásárra is. Természetesen jól elszámoltam a saját és a csuklóm teherbírását, így kisebb lett a választék, mint szerettem volna. Ráadásul nem tudom, hogy én kibírtam volna e azt a 3,5 (najó, inkább 2-2,5 hónapot) hetet saját magammal, ami alatt készültem. Szerencsére nem nekem kellett elviselnem a drága természetemet. Ezért hihetetlenül hálás vagyok ám! Sőt, ahelyett, hogy megőrültek volna tőlem, egy hihetetlenül szuper estét sikerült kerekíteni az évhónapmindenfordulónkra. Ígérem legközelebb előre gondolkodok és nem ennyi idő alatt akarok megvarrni több mint 300 kitűzőt + minden mást. 

Az Iparban az első nap még a nemalvás és a kapkodás jegyében telt, - a fenti képen ez meg is látszik - majd szépen fokozatosan kisimult minden. A második nap elején gyorsan egy szerencse angyalkát is beszereztem, - ami kicsit olyan, mintha keresztezték volna a Willendorfi Vénuszt a Szamothrakéi Niké szoborral-, nem tehettem semmit, első látásra beleszerettem. Jelentem hősiesen helytállt, annyira, hogy a következő alkalomra is vittem. Az utolsó napon már kevésbé fáradtan és hatalmas, fültől-fülig vigyorral ültem vagy épp álltam a pultom mögött. Nem tehetek róla, de jól esik, amikor dicsérik a munkámat, azonnal meglátszik az arcomon, ha meg ennyiszer...

Lehet így utólag belegondolva kicsit úgy tűnhet túlvállaltam magam azzal, hogy életemben először egy háromnapos nagyobb vásárt vállaltam be. Mégis úgy érzem, hogy pont ez kellett, hiszen annyi de annyi pozitív visszajelzést kaptam, nemcsak a vásárlóktól, hanem más árusoktól is, ami kellett ahhoz, hogy nagyjából azonnal lefoglaljam a következő időpontot még decemberre. 

Még itt a vásáron kiderült, hogy idén ismét Szafajet lett a kézműves-karácsonyos párom, aki egy asztallal arrébb árult tőlem. Így az utolsó napi pakolás közben meglepett egy nagyobbacska csomaggal, amiben mindenféle apróságot válogatott össze. A képen a két kedvencem, egy izlandi zuzmós lánc és egy kis mindenre jó krém. 

A vásáron az összes névjegykártyám elosztogattam, ezeknek köszönhetően találtak rám a Vizslamentés alapítványtól is, azzal a kéréssel, hogy a Bazilikai standjukhoz készítsek vizslás kitűzőket, mágneseket és kulcstartókat. Ezekkel a végére már nagyon sokat szenvedtem, na nem a bonyolultságuk miatt. Hanem a teljesen kikészült csuklóm miatt. Bár a tanulság az, hogy minél előbb be kell szereznem valamit, ami rendesen tartja, hogy bírja a terhelést. Csak még nem tudom mit.

December 21-én a Szimpla Fullkolor volt, ha úgy vesszük a karácsonyi hajtás levezetése, itt már sokkal lazábban álltam a dologhoz. Hihetetlenül vártam már, hogy vége legyen a karácsonyi szezonnak, ide is csak az utolsók utolsó darabjait tudtam elhozni. Még anno úgy számoltam, hogy jaj lesz időm ide is készülni. Hát nem. Ettől függetlenül szintén nagyon vidáman telt az a pár óra, amit itt töltöttem. Köszönöm mindenkinek, aki meglátogatott! Viszont a közeljövőben mindenféleképpen be kell szereznem egy kis csíptetős lámpát és mellé egy jó hosszú hosszabbítót. Sajnos nagyon hamar sötétbe borult az egész és semmi se látszott a vidám filc-seregből. Meg belőlünk se - szerencsére- , így az utolsó egy-két órában igencsak vidáman beszélgettünk a sörünk felett. 

Majd jött a karácsony és a szilveszter, szerencsére az elsőt a kis családom segítségével sikerült nagyjából három nap leforgása alatt zökkenőmentesen leszervezni. Kicsit szomorú is voltam amiatt, hogy még főznöm sem kellett. Ezért picit a karácsonyi hangulatom is csúszott és csak 29-31 között érkezett meg igazán. Erről majd később!