Már egy ideje hanyagoltam a blogot, szerencsére a sok-sok munka miatt. Végre van egy kis szabadidőm, így megpróbálom bepótolni a lemaradást. Előtte egy kis magyarázkodás.
November elején jött az ötlet, hogy meg kéne próbálni az Iparművészeti Múzeumban megrendezett karácsonyi vásárt. Jelentkezés, majd gyomorgörcs, hogy vajon beválogatnak e. Hamar jött a válasz, hogy tárt karokkal várnak engem is és a filceket is. (bár az elején megrettentem, amikor nem láttam a nevem a hosszú listán, utána jöttem csak rá, hogy a céges névvel szerepeltem rajta) Így a megrendelések, boltok mellett gőzerővel varrtam a vásárra is. Természetesen jól elszámoltam a saját és a csuklóm teherbírását, így kisebb lett a választék, mint szerettem volna. Ráadásul nem tudom, hogy én kibírtam volna e azt a 3,5 (najó, inkább 2-2,5 hónapot) hetet saját magammal, ami alatt készültem. Szerencsére nem nekem kellett elviselnem a drága természetemet. Ezért hihetetlenül hálás vagyok ám! Sőt, ahelyett, hogy megőrültek volna tőlem, egy hihetetlenül szuper estét sikerült kerekíteni az évhónapmindenfordulónkra. Ígérem legközelebb előre gondolkodok és nem ennyi idő alatt akarok megvarrni több mint 300 kitűzőt + minden mást.
Az Iparban az első nap még a nemalvás és a kapkodás jegyében telt, - a fenti képen ez meg is látszik - majd szépen fokozatosan kisimult minden. A második nap elején gyorsan egy szerencse angyalkát is beszereztem, - ami kicsit olyan, mintha keresztezték volna a Willendorfi Vénuszt a Szamothrakéi Niké szoborral-, nem tehettem semmit, első látásra beleszerettem. Jelentem hősiesen helytállt, annyira, hogy a következő alkalomra is vittem. Az utolsó napon már kevésbé fáradtan és hatalmas, fültől-fülig vigyorral ültem vagy épp álltam a pultom mögött. Nem tehetek róla, de jól esik, amikor dicsérik a munkámat, azonnal meglátszik az arcomon, ha meg ennyiszer...
Lehet így utólag belegondolva kicsit úgy tűnhet túlvállaltam magam azzal, hogy életemben először egy háromnapos nagyobb vásárt vállaltam be. Mégis úgy érzem, hogy pont ez kellett, hiszen annyi de annyi pozitív visszajelzést kaptam, nemcsak a vásárlóktól, hanem más árusoktól is, ami kellett ahhoz, hogy nagyjából azonnal lefoglaljam a következő időpontot még decemberre. 
Még itt a vásáron kiderült, hogy idén ismét Szafajet lett a kézműves-karácsonyos párom, aki egy asztallal arrébb árult tőlem. Így az utolsó napi pakolás közben meglepett egy nagyobbacska csomaggal, amiben mindenféle apróságot válogatott össze. A képen a két kedvencem, egy izlandi zuzmós lánc és egy kis mindenre jó krém. 
December 21-én a Szimpla Fullkolor volt, ha úgy vesszük a karácsonyi hajtás levezetése, itt már sokkal lazábban álltam a dologhoz. Hihetetlenül vártam már, hogy vége legyen a karácsonyi szezonnak, ide is csak az utolsók utolsó darabjait tudtam elhozni. Még anno úgy számoltam, hogy jaj lesz időm ide is készülni. Hát nem. Ettől függetlenül szintén nagyon vidáman telt az a pár óra, amit itt töltöttem. Köszönöm mindenkinek, aki meglátogatott! Viszont a közeljövőben mindenféleképpen be kell szereznem egy kis csíptetős lámpát és mellé egy jó hosszú hosszabbítót. Sajnos nagyon hamar sötétbe borult az egész és semmi se látszott a vidám filc-seregből. Meg belőlünk se - szerencsére- , így az utolsó egy-két órában igencsak vidáman beszélgettünk a sörünk felett.
Majd jött a karácsony és a szilveszter, szerencsére az elsőt a kis családom segítségével sikerült nagyjából három nap leforgása alatt zökkenőmentesen leszervezni. Kicsit szomorú is voltam amiatt, hogy még főznöm sem kellett. Ezért picit a karácsonyi hangulatom is csúszott és csak 29-31 között érkezett meg igazán. Erről majd később!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése