Eltűntem I.

Már egy ideje hanyagoltam a blogot, szerencsére a sok-sok munka miatt. Végre van egy kis szabadidőm, így megpróbálom bepótolni a lemaradást. Előtte egy kis magyarázkodás. 

November elején jött az ötlet, hogy meg kéne próbálni az Iparművészeti Múzeumban megrendezett karácsonyi vásárt. Jelentkezés, majd gyomorgörcs, hogy vajon beválogatnak e. Hamar jött a válasz, hogy tárt karokkal várnak engem is és a filceket is. (bár az elején megrettentem, amikor nem láttam a nevem a hosszú listán, utána jöttem csak rá, hogy a céges névvel szerepeltem rajta) Így a megrendelések, boltok mellett gőzerővel varrtam a vásárra is. Természetesen jól elszámoltam a saját és a csuklóm teherbírását, így kisebb lett a választék, mint szerettem volna. Ráadásul nem tudom, hogy én kibírtam volna e azt a 3,5 (najó, inkább 2-2,5 hónapot) hetet saját magammal, ami alatt készültem. Szerencsére nem nekem kellett elviselnem a drága természetemet. Ezért hihetetlenül hálás vagyok ám! Sőt, ahelyett, hogy megőrültek volna tőlem, egy hihetetlenül szuper estét sikerült kerekíteni az évhónapmindenfordulónkra. Ígérem legközelebb előre gondolkodok és nem ennyi idő alatt akarok megvarrni több mint 300 kitűzőt + minden mást. 

Az Iparban az első nap még a nemalvás és a kapkodás jegyében telt, - a fenti képen ez meg is látszik - majd szépen fokozatosan kisimult minden. A második nap elején gyorsan egy szerencse angyalkát is beszereztem, - ami kicsit olyan, mintha keresztezték volna a Willendorfi Vénuszt a Szamothrakéi Niké szoborral-, nem tehettem semmit, első látásra beleszerettem. Jelentem hősiesen helytállt, annyira, hogy a következő alkalomra is vittem. Az utolsó napon már kevésbé fáradtan és hatalmas, fültől-fülig vigyorral ültem vagy épp álltam a pultom mögött. Nem tehetek róla, de jól esik, amikor dicsérik a munkámat, azonnal meglátszik az arcomon, ha meg ennyiszer...

Lehet így utólag belegondolva kicsit úgy tűnhet túlvállaltam magam azzal, hogy életemben először egy háromnapos nagyobb vásárt vállaltam be. Mégis úgy érzem, hogy pont ez kellett, hiszen annyi de annyi pozitív visszajelzést kaptam, nemcsak a vásárlóktól, hanem más árusoktól is, ami kellett ahhoz, hogy nagyjából azonnal lefoglaljam a következő időpontot még decemberre. 

Még itt a vásáron kiderült, hogy idén ismét Szafajet lett a kézműves-karácsonyos párom, aki egy asztallal arrébb árult tőlem. Így az utolsó napi pakolás közben meglepett egy nagyobbacska csomaggal, amiben mindenféle apróságot válogatott össze. A képen a két kedvencem, egy izlandi zuzmós lánc és egy kis mindenre jó krém. 

A vásáron az összes névjegykártyám elosztogattam, ezeknek köszönhetően találtak rám a Vizslamentés alapítványtól is, azzal a kéréssel, hogy a Bazilikai standjukhoz készítsek vizslás kitűzőket, mágneseket és kulcstartókat. Ezekkel a végére már nagyon sokat szenvedtem, na nem a bonyolultságuk miatt. Hanem a teljesen kikészült csuklóm miatt. Bár a tanulság az, hogy minél előbb be kell szereznem valamit, ami rendesen tartja, hogy bírja a terhelést. Csak még nem tudom mit.

December 21-én a Szimpla Fullkolor volt, ha úgy vesszük a karácsonyi hajtás levezetése, itt már sokkal lazábban álltam a dologhoz. Hihetetlenül vártam már, hogy vége legyen a karácsonyi szezonnak, ide is csak az utolsók utolsó darabjait tudtam elhozni. Még anno úgy számoltam, hogy jaj lesz időm ide is készülni. Hát nem. Ettől függetlenül szintén nagyon vidáman telt az a pár óra, amit itt töltöttem. Köszönöm mindenkinek, aki meglátogatott! Viszont a közeljövőben mindenféleképpen be kell szereznem egy kis csíptetős lámpát és mellé egy jó hosszú hosszabbítót. Sajnos nagyon hamar sötétbe borult az egész és semmi se látszott a vidám filc-seregből. Meg belőlünk se - szerencsére- , így az utolsó egy-két órában igencsak vidáman beszélgettünk a sörünk felett. 

Majd jött a karácsony és a szilveszter, szerencsére az elsőt a kis családom segítségével sikerült nagyjából három nap leforgása alatt zökkenőmentesen leszervezni. Kicsit szomorú is voltam amiatt, hogy még főznöm sem kellett. Ezért picit a karácsonyi hangulatom is csúszott és csak 29-31 között érkezett meg igazán. Erről majd később!

Alakul a teraszgazdaság

 Legalábbis már szépen zöldell minden, sőt ahogy látszik is, már egy szem epernek is sikerült pirosba fordulnia. Egyetlen egy dolog volt borzasztóan nehéz, bár az még a mai napig az. Ez nem más, mint a ritkítás. Főleg a paradicsom és uborka palántáknál volt erre nagy szükség. A saláta olyan szép, hogy addig még el sem jutottam. Pedig muszáj leszek, főleg ha azt tervezem, hogy eszek is belőlük még az idén. Ha lenne több helyem szét tudnám ültetgetni őket, sajnos nincs és már így is jópárat elajándékoztam közülük.

Ha valakinek kéne csak írjon. Most az esősebb idő után a nagyobb cserepekben lévő paradicsomok borzasztóan megindultak, így a poharasok inkább kis csökevényeknek tűnnek hozzájuk képest. Jobban örülnének már valami nagyobb cserépnek bár lehet, hogy a bonsai paradicsom is nagyon menő lesz egyszer.

A spenót, uborka és a borsó nem igazán igényel túl nagy törődést a napi egyszeri öntözésen kívül. A sóskával volt egy kis gondom, három cserépből csak egy élte túl a kiültetést. Azok viszont már szép kövérkés leveleket hoznak.

Na jó, ha nagyon meleg van kell a napi kétszeri öntözés az ötödiken, főleg, hogy nyugati tájolású a terasz. Amit akármi is történik napi kétszer kell öntözni, az az eper. Szegénykémet az első héten kicsit megviselte, hogy nem így tettem, de mára már életre kelt és jönnek is az újabb eprek. Ha minden jólmegy ez a típus az első fagyig képes teremni. Meglátjuk.

Mellesleg a legjobb talán, hogy már maguknak a leveleknek is erős zöldség illatuk van. Ha hozzáérek a paradicsomhoz, akkor annak erős paradicsom illata, az uborkánat pedig uborka illata van. Nagyon élvezem. Nálam egy kis terápia és kikapcsolódásként is funkcionál az egész. Kimegyek és 15-20 percig csak babrálok velük. Kiszedem a gyomot, locsolgatok, ha kell szétültetek. Vagy csak egyszerűen nézem és örülök, hogy mekkorát nőttek. Már most azt érzem, hogy kinőttem a teraszt és valami nagyobbat szeretnék. Remélem egyszer így is lesz.

Teraszgazdaság

Csütörtökön végre sikerült odáig jutnom, hogy minden ládát megtöltsek és átültessem a palántákat az ideiglenes tejes doboz lakhelyükről a véglegesre. Amik mellékesen hihetetlenül jól beváltak, ellentétben a tojástartós neveléssel, amiből a mai napig egyetlen egy növény sem bújt elő. 

Ami végül a tervekből megvalósult: 3 nagy láda, 2 balkonláda, 6 fűszernövényes kisebb, 2 nagy és 3 közepes cserép. Plusz a lógatós konzerves megoldás. Ezekbe 270 liter földet sikerült beletölteni, még elfért volna legalább 50 liter, de nem volt több türelmem hurcolászni úgyhogy majd jövőre. A plusz színes és mázatlan cserepeket otthonról hoztam, hiszen csak álltak a kertben. Jó helyük lesz nálunk. 

A kerti bútoros túra totálisan másképp sült el a tervezettekhez képest, a kiszemelteket nagyjából azonnal el kellett vetnem, mivel olyan silány minőségű szálkás valamik voltak, hogy fordultam is ki gyorsan az üzletekből. Soha többet nem tervezet csak a netes kép alapján, ennyi tanulsága legalább lett. Bútor ettől függetlenül mégis kellett, hiába voltunk még kicsit szezon előtt. Ha már úgyis rászántuk a napot, apukámmal nekiálltunk és körbejártuk az összes elképzelhető helyet, ami csak eszünkbe jutott. Így jutottunk el a Bauhaus-ba és az OBI-ba, sőt meglepő módon az Auchan-ban is kifejezetten jó áron lehetett keményfa kerti bútort kapni. Egy apró szépséghibával, az OBI-t leszámítva nem volt egyik helyen sem komplett szett. Az OBI-s kombináció 22 500 Ft-ért nagyon csábítónak tűnt, egyszerű, masszív és szépen kivitelezett, ilyen áron a hülyének is megéri kategória. Mégsem ezt a variációt választottam. Ha nem lett volna ugyanitt akciós két hasonló minőségű, ám fokozatokkal nagyobb szék és a Bauhaus-ban pont egy hozzá passzoló 65*65-ös asztal. Háromezer forinttal léptem túl a keretet, de megérte és nem bántam meg, főleg, hogy amióta nagyjából napi szinten használatban van, érezhető, hogy jóval kényelmesebb is így. Gyorsan fel is pakoltunk a kocsit a bútorokkal, a földdel és kis lapáttal meg gereblyével, plusz később a két fém balkonládával. 

Már csak a palánták és a magok elültetése volt hátra, ez mindennel együtt összesen 2,5 órát vett igénybe az egész. A ládákat szétvágott szemetes zsákokkal béleltem ki, majd megtöltöttem azokat és jöhettek is a növények. Pluszban gyűjtöttem kis műanyag cserepeket, joghurtos és kefires dobozokat, hogy tovább ajándékozhassak is pár palántát, mert ennyivel úgysem tudok mit kezdeni. Magukra hagyni őket pedig nincs szívem. Kétféle paradicsom és háromféle saláta is örökbe fogadható hamarosan. Szerencsére a szomszédokat nem igazán zavarja, hogy ennyit mocorgunk a teraszon, sőt eddig csak pozitív visszajelzést kaptam a kis teraszgazdasággal kapcsolatban. Annyira jólesett az egész, eszembe is jutott, hogy ha minden jól megy jövőre ezt ténylegesen sokkal nagyobban fogom csinálni. Persze már annak is rettentően örülni fogok, ha itt minden túlél, ráadásul termést is hoz. Mindez emberfüggő, személyszerint ha egy évvel korábban találom meg  azt a külföldi önkéntes munkát, ahol egy ökogazdaság fenntartásában kell segíteni, sőt megtanítanak sajtot is készíteni azonnal rávágom, hogy mégjóhogymegyek.

Mi is fog teremni akkor véglegesen, uborka, paradicsom, borsó, saláták, paradicsomok, spenót, sóska és megannyi fűszernövény. Eddig úgy tűnik, hogy imádják a helyet, minden hatalmas léptekben nő. A képek csütörtökön készültek, ahhoz képest már a borsó sokszorosára nőtt és több levelet is hozott, a saláták szintúgy. Hihetetlenül féltem, hogy a palánták nem élik túl a szétültetést. Mégis büszkén jelenthetem, hogy egyetlen egy sem halálozott el. Boldogság. Már csak az uborkára várok, hogy előbújjon, bár annak még van ideje, hiszen május-június környékén ajánlott elültetni. Viszont úgy ítéltem meg, hogy az ötödiken elég meleg is van, plusz a ládában a föld sem lehet annyira hideg, mintha rendesen a talajba került volna. 

 Az elején féltem, hogy hogyan is fog sikerülni, használjuk e majd ésatöbbi. Szerencsére feleslegesen, minden nap használjuk, napozásra, reggelire, ebédre vagy vacsorára, esti beszélgetésekre. A korlátra remélhetőleg hamarosan vagy felfutnak a zöldségek vagy majd karózom és egy kis takarást adnak. Bár így se nagyon találkozunk kíváncsi tekintetekkel, az emberek többsége szomorú, de csakis dohányzásra használja a teraszát. Remélem egyszer ez majd változik és más is kedvet kap a teraszgazdasághoz. 

Újabb boltban a cukiságáradat

Sajnos jobb méretű képem jelenleg nincs, de a Bajcsy-Zsilinszky út 45. szám alatt is találkozhattok a cukiságaimmal, az 5 érzék boltban. Remélem mindenki megtalálja a kedvére való kis apróságot. 

Én mindenesetre most eléggé lefáradtam, persze még viszek pénztárcákat és pár láncot is, hogy nagyobb legyen a választék. Eléggé stresszesen kezelem az ilyen megmérettetéseket, mindig túlaggódom, hogy mennyire fog tetszeni, tényleg jók e a dolgaim, megéri e stb. Nagyjából úgy tudnám leírni, mint egy nehezebb vizsgaidőszak utáni megkönnyebbülést, persze ez egész évben tart, mármint ez a fajta vizsgaidőszak. Úgy érzem még lesz pár az idén. 

Egy jó szülinap

Most szakítok egy kis szusszanásnyi szünetet a blogolásra, hihetetlenül sokminden csúszott most össze. Rendelések, boltok, betegség és persze a szülinapom. 

Az ékszeres újításnak hatalmas a sikere, ami külön öröm, főleg, hogy többen is megdícsérték mennyire egyedi és még nem találkoztak ilyen megoldással korábban. Pont emiatt kezdtem el stresszelni, mert nagy a nyomás, hogy vajon élőben is tetszeni fog, úgy mutat, mint a fényképeken. Ilyenkor kicsit előjön a maximalizmusom, ami sokszor hátráltat. 

De jönnek a dícséretek, úgyhogy lassan elmúlik az emiatt érzett gyomorgörcsöm. Még a boltba vitelt kell túlélnem, utána lenyugszom. A megrendelések mellett erre is kell időt szaíktanom, mert teljesen lefosztották a készleteim. Mellette felnagyítottam a pénztárcákat, már a cipzárakat belevarrtam, még össze kéne illeszteni és fotózni. Nagyobb választékból könnyebb lesz választani alapon. 

Talán picit a stressz is hozzájárulhatott, hogy lebetegedtem, persze a megrendelések meg csak jönnek és nem igazán szerettem volna őket húzni. Szerencsére eddig elég kicsi a késés és türelmesek a megrendelők. De még mindig nem vagyok toppon.

Meg ugye hétfőn volt a 26. születésnapom, amin családilag megleptek Bástya elvtárs Balambér Bendegúzzal (becenevén Puffogi). Ő egy 2 hónapos afrikai törpesün kisfiú és rengeteg figyelmet igényel. Most, hogy megszokjon napi 2-3 órát kell foglalkozom vele, egész gyorsan haladunk. Rám már nem puffog, sőt imád elaludni rajtam, a nyakamba vackolva szeret a legjobban. Később elképzelhető, hogy átiratom a törzskönyvét házikedvencről és megengedem neki, hogy több kis Bástya létrehozásában is segítsen, nagyon különleges a színe, plusz két kis szabályos fehér folt húzódik az oldalán, ami még szebbé teszi. 

Remélem így alakul az év további része is, kevesebb stresszel és betegséggel persze, akkor rettentően boldog leszek, meg persze Bástya elvtárs is. 

Tegnapi öröm

Végre elkészültem pár újdonsággal, a fotózáshoz még ki kell valami jó módszert találnom az biztos. Mellette végre megkaptam az új virágtartóm prototípusát! Már csak a megfelelő virágot kell megtalálnom.

Meglepetés Mikulás

Nemrég Cseresznyéslánytól kaptam meglepetés gyűrűt, ma pedig megérkezett a titkos Mikulásom csomagja, aki nem más, mint Szafajet. Nagyon szépen köszönök mindent! Még a csomagolás is nagyon szép, alig mertem kinyitni. Szerintem nem lesz hosszú életű egyik apróság sem, a rózsa medál kivételével!